Irodatörténelem – I.rész
Több időt töltünk az irodában, mint bárhol máshol. Többet látjuk a főnökünket és a kollégáinkat, mint a családtagjainkat. Az iroda vitathatatlanul a második otthonunk, melynek megfelelő kialakítása nagy hatással lehet termelékenységünkre, boldogságunkra és jólétünkre. Ezért olyan fontos a megfelelő irodatervezés.
Az irodának, mint intézménynek hosszú és változatos története van, a változás pedig jól szemlélteti, hogy az iroda, mint munkahely hogyan idomult a versenyképesség fenntartásához az idők során, követve a kulturális, gazdasági, technológiai fejlődést, és a divatot is.
Míg az egyiptomiaknak a piramisok, a rómaiaknak a vízvezetékek jelentették az „irodát”, ma óriási acéldobozokban dolgozunk napi sok órában. Hogyan jutottunk el a mai nyitott irodaterekhez? És mire számíthatunk a jövő irodáinak tekintetében? Vessünk egy pillantást az iroda kialakulásának történetére – és arra, hogy merre tart az irodatervezés.
A kezdetek
15. század:
Az első munkaterületek a 15. századra vezethetők vissza, amikor a középkori szerzetesek megalkották a „Scriptorium”-ot, vagyis a kéziratok másolására tervezett, fülkés szerkezetű íróasztalt. Neve szó szerint azt jelentette, hogy az „írás helye”.
1726:
A „The Old Admiralty Office”, amelyet az első célirányosan tervezett irodának tartanak, 1726-ban nyitotta meg kapuit Londonban. A királyi haditengerészet számára építették, állami szobákat, irodákat, apartmanokat tartalmazott.
1729:
Megnyílt az ország második, erre a célra épített irodaháza, amely ugyanolyan impozáns volt, mint az első. A Leadenhall Streeten helyezkedett el a Kelet-indiai Társaság (The East India Company), több ezer alkalmazottnak székhelyet adva.
Charles Lamb író, aki a Kelet-indiai Társaság ügyintézőjeként dolgozott, naplóján keresztül képet adott arról, milyen volt az irodai élet ott – és ez figyelemre méltó hasonlóságokat mutat a mai hivatali élettel.
„Pénteken reggel 10-től este 11-ig voltam az irodában… A munkáltatók olyan juttatásokat adnak, mint az ünnepek és a bónuszok, de ha nehéz idők járnak, akkor elveszik őket…”
Ezek a feljegyzések sok bizonyítékot hagytak ránk a munkával kapcsolatos stresszről, a depressziós munkatársakról.
1840-től:
Technológiai áttörések sora változtatta meg a kommunikációnkat – a távírótól az első működő telefonig. Miután az izzót 1879-ben kereskedelmi forgalomba hozták, az átlagos munkanap hossza is megnőhetett. A munka- és kommunikációs folyamatok változtak.
1900-as évek eleje:
A földárak emelkedtek, de az acélvázas szerkezet és a felvonók feltalálásával az épületek már több mint 10 emeletesek lehettek. A felhőkarcolók mindenek fölé emelkedtek, lehetővé téve, hogy egyre hatalmasabb munkaerő a földterületen elfoglalt egyre kisebb négyzetméternyi területen dolgozhasson. A New York-i Beaver Building és a Chicago Majestic Building épült meg elsőként ezek között.
Ezek az irodák hihetetlenül zsúfoltak voltak, a dolgozók végtelen sorokban ültek az asztaloknál, és a környező irodák vezetői üvegfalak mögül néztek be rájuk.
A légkondicionálás és a fénycsővilágítás azt jelentette, hogy az új, sokemeletes épületeknek alig volt szükségük természetes fényre és szellőzésre, és egyre inkább teljesen elzárták a dolgozókat a külvilágtól. Az irodák elkezdtek hasonlítani a gyárakra.
1939:
A Johnson Wax Company bemutatja nyitott terű irodáját. A The Johnson Wax Company nyitott terű irodája a termelékenység előtérbe helyezésével és egy 200 fős értékesítési csapat egy emeletre helyezésével testesítette meg a Taylorizmus elméletét. A Taylorizmus fő célja, hogy optimalizálja a vállalaton belüli feladatokat a munkatársak szervezése és megosztása révén. Emellett a Taylorizmus segítette elő a nyílt terű irodák megjelenését, és a design elemek hódítását is előhozta az irodatervezésben, mint „az erős fények, a meleg térburkolat, a parafa mennyezet, amelyek nagy szerepet játszottak az irodai akusztika jobbá tételében, a hangzavar elnyelésében.
1958:
A második világháborút követően újra előtérbe került az irodatervezés fontossága. A „Bürolandschaft” felváltotta a Taylorizmus lelketlenségét, és ehelyett az egyenlőséget, az „emberséget” és az együttműködést célozta meg a vállalati kultúrát tekintve. Elméletük szerint a vezetőket zárt falak helyett a többi dolgozóval együtt kell elhelyezni egy olyan közös térbe, amely segíti az ötletek áramlását és lendületet ad a munkának.
Az irodabútorok formái elmozdultak szabálytalan, geometrikus utakra, közöttük cserepes növényeket és ívelt paravánokat használták térelválasztóként.
Folytatjuk…
Forrás:
https://hubblehq.com/blog/the-history-of-the-office
https://www.knightfrank.co.uk/office-space/insights/culture-and-space/a-history-of-the-office